2025 júniusában, amikor a THEBLACKLABEL bemutatta az ALLDAY PROJECT nevű ötfős, vegyes nemű együttest, a csapatról szóló beszélgetés már egy lépéssel a zene előtt járt. A dél-koreai The Korea Herald napilap „nyolc év óta az első új, vegyes nemű K-pop-formációként” írt róluk, hozzátéve, hogy „a DSP Media által 2017-ben elindított Kard az egyetlen másik aktív vegyes nemű idolcsapat”. Ráadásul a tagok háttere már a debütálás előtt nagyobb figyelmet kapott, mint a dalaik. Előbb arról beszéltek, kik alkotják ezt a csapatot, és csak azután arról, mit fog énekelni.
Tizenöt hónappal később az első választ a számok adták. A debütáló „FAMOUS” című dal a megjelenése utáni negyedik napon, 2025. június 26-án a Melon TOP 100 lista élére ért, július 3-án pedig, mindössze tíz nappal a debütálás után, a csapat az M Countdown műsorában megszerezte első zenei műsorbeli győzelmét. A Billboard Global 200 listára a dal a 94. helyen lépett be, a következő héten pedig a 43. helyig jutott. A debütáló kislemez a Hanteo Chart adatai szerint az első héten 48 468 példányban kelt el; fél évvel később az első EP, az ALLDAY PROJECT az első héten 250 071 példányt adott el, nagyjából az ötszörösét. A 2025 novembere és 2026 januárja között tartott díjátadókon a MAMA díjátadón megkapták a Breakthrough Artist díjat, az AAA, a Melon Music Awards és a Golden Disc Awards díjátadóin pedig az év újonca elismerést. 2026 szeptemberéig a „FAMOUS” lejátszásainak száma a Spotify platformon meghaladta a 93,68 milliót. A Melon listáján elért első hely a nagyközönség válasza volt, a debütálás után tíz nappal kapott trófea a műsort figyelő nézőktől és rajongóktól érkezett, az ötszörös első heti eladás pedig egy fél év alatt összegyűlt rajongótábortól.
A számok azonban nem árulják el, mivel felelt ez a csapat a ráirányuló figyelemre. Ez az ALLDAY PROJECT-ismertető a dalokban keresi erre a választ. Tizenöt hónap alatt a zenéjük olyan dalszövegektől, amelyek soha nem reagáltak közvetlenül a figyelemre, eljutott azokig, amelyek idézik a kritikát és válaszolnak rá, a szövegeket író kezek pedig fokozatosan maguknak a tagoknak a kezeivé váltak.
1. Dalszövegek, amelyek elkezdték idézni a kritikusaikat, és válaszolni nekik
A debütáló daluk címe „FAMOUS” volt. Egy olyan dalban, amely arról szól, hogy minden tekintet őket követi, van egy sor, amely így hangzik: „But we ain’t even famous”. Az, hogy még csak nem is híresek, inkább oldalra lépésként hat, mint annak a figyelemnek a nyílt vállalásaként, amely már a debütálás előtt rájuk irányult. A sor elismeri, hogy a tekintetek ott vannak, ugyanakkor csendben meghúz egy határt: ez a figyelem nem abból fakad, amit ők tettek.
Kilenc hónappal később már másként szóltak a szavak. 2026 márciusában az „I DON’T BARGAIN” című dalban – a PUBG: BATTLEGROUNDS kilencedik évfordulójára kiadott együttműködésben – Annie a saját rapbetétjébe ezt írta: „Diamond spoon stir up the pot”, majd ezt: „They say I paid makin’ me really wanna / Now I gotta pave the way they’ll never walk on”. Az első sor a saját szavaival hozza felszínre azt, amire a tekintetek addig mutattak. A következő két sor azt mondja, hogy ha az emberek azt állítják, pénzzel vásárolta meg a helyét, az csak még jobban hajtja, és olyan utat fog kikövezni, amelyen ezek az emberek soha nem fognak járni. Oldalra lépés helyett a kritika szavait egyenesen a dalszövegbe emelte, és hozzáfűzte a saját válaszát.
Nem csak a szavak változtak meg. Azok is, akik írták őket. A debütáló kislemez két címadó dalánál, a „FAMOUS” és a „WICKED” esetében a tagok szerepeltek a szövegírók között, a zeneszerzők között azonban egyetlen tag sem. Fél évvel később az első EP-n Tarzzan és Bailey írta a szöveget és a zenét is az előre kiadott „ONE MORE TIME” című dalhoz. Tarzzan zeneszerzőként szerepelt a „LOOK AT ME” és a „HOT” című unitdal alkotói között, Woochan pedig a „WHERE YOU AT” című unitdaléban. Az „I DON’T BARGAIN” szövege sem egyedül Annie munkája volt: Tarzzan, Bailey és Woochan vele együtt írta.
Az a csapat, amely eddig a tekintetek célpontja volt, olyan csapattá vált, amely beszél róluk, és ezeket a szavakat egyre inkább a saját kezével írta. Hogy honnan ered ez a változás, az akkor válik világossá, ha megnézzük, honnan érkezett az öt tag.
2. Öten, akik soha nem akartak egyformák lenni
Az ALLDAY PROJECT öt tagja különböző területekről indult. Bailey az amerikai Kinjaz táncegyüttesből érkezett koreográfus, aki tinédzserként dolgozott az aespa „Savage” és „Spicy” című dalainak koreográfiáján. Tarzzan a Korea National University of Arts hallgatójaként kortárs tánc szakon tanult, és a felvételije előtt aranydíjat nyert a Dong-A Dance Competition nevű versenyen. Woochan rapper, aki 2017-ben, tizenkét évesen szerepelt a Show Me the Money 6 című műsorban. Youngseo másodikként végzett az R U Next? című tehetségkutatóban, és bekerült egy másik csapat debütáló felállásába, de végül nem azzal a csapattal debütált. Annie úgy lett a csapat tagja, hogy közben az Egyesült Államokban, a Columbia University hallgatójaként folytatta tanulmányait.
Bailey azt, hogy az öten nem ugyanabban a próbateremben, nem ugyanúgy tanultak, nem gyengeségként, hanem a csapat jellegeként írta le. A Hypebeast Korea magazinnak adott interjúban Bailey így fogalmazott: „Szerintem az ALLDAY PROJECT szépsége az, hogy nem próbálunk egyformák lenni. Tanuljuk, hogyan mozogjunk egyként úgy, hogy közben megőrizzük a saját egyéniségünket.” Az interjú egy másik részében Bailey így mondta: „Kreatívan, kulturálisan, sőt személyesen is teljesen különböző világokból jövünk.”
Mivel a csapat nem egyetlen ember módszerére épült, egyetlen, mindenki nevében megírt sor aligha szolgálhatott volna válaszként mind az öt tag számára, amikor szembenéztek a figyelemmel. Amikor a tánccal, a rappel és az énekkel kifejezni magukat szokott emberekből egy csapat lett, mindegyiküknek előbb a saját nyelvén kellett tudnia megszólalni ahhoz, hogy ezek a szavak a csapat szavaivá váljanak.
3. Előbb a csapatot megnyerni, belülről
Hogyan készít tehát egyetlen dalt öt ember, akiknek mind saját nyelve van? Woochan a W Korea magazinnak adott interjúban így magyarázta el a folyamatot: „Azzal győzöm meg a csapatot, ami belőlem jön, aztán a csapat győzi meg a közönséget.” Ez a mondat pontosan azt a sorrendet írja le, ahogyan ez a csapat dolgozik. Először egy ember előhoz valamit önmagából; csak miután az meggyőzte a csapatot, kerül a közönség elé. A Woochan társszerzőségével készült „WHERE YOU AT” egy unitdal, amelyet ő és Annie ketten énekelnek, és a szövegét is közösen írták.
Tarzzan, akinek a tagok közül a legtöbb zeneszerzői jegyzése van, nem titkolta ugyanennek a folyamatnak a másik oldalát sem. „Mivel mi magunk írjuk és szerezzük a zenénket, a dolgok néha inkább afelé billennek, amit mi szeretnénk” – mondta Tarzzan a Hypebeast magazinnak. „De a kiadó segít megtalálni az arany középutat.” Ami belülről jön, nem mindig jut el változatlanul a közönséghez; a kiadó a kettő között egyensúlyt teremt. Tarzzan még ezen az egyensúlyon belül is társszerzőként szerepel a „ONE MORE TIME”, a „LOOK AT ME” és a „HOT” zeneszerzői között.
Ugyanez a megközelítés a színpadon is megmutatkozik. A vegyes nemű felállásról Bailey azt mondta, hogy a csapat ahelyett, hogy férfi és női részekre osztaná a szerepeket, igyekszik összekeverni a nézőpontokat, az energiát és az érzelmeket, hogy valami gazdagabbat és többdimenziósabbat hozzon létre. Amikor a debütáláskor megjelentek a táncvideóik, a dalszöveget előtérbe helyező point koreográfia mellett a vegyes nemű csapat adottságait a legjobban kihasználó páros koreográfia is felkeltette a figyelmet. Az egyik táncos csatorna „a páros koreográfia tankönyve” leírással mutatta be a „WICKED” előadásvideóját. Ahelyett, hogy külön részeket jelöltek volna ki a férfi és a női tagoknak, a színpadot olyan mozdulatokra építették, amelyek csak akkor teljesek, ha két ember párt alkot.
Annie esetében a szavai és a dalszövegei egymás mellett állnak. Arról, hogy a THEBLACKLABEL és TEDDY producer örökségének részévé vált, Annie így beszélt: „Nyomás helyett őszintén izgatott voltam, hogy a THEBLACKLABEL és a producerünk, TEDDY örökségének része lehetek. Ahelyett, hogy hagytam volna, hogy az elvárások lehúzzanak, motivációként használtam őket.” Az, hogy a lehúzó elvárásokat motivációvá alakította, összecseng azokkal a hét hónappal későbbi dalszövegekkel, amelyek a kritikára feleltek.
Ennek a négy tagnak a szavai egy egésszé állnak össze. Először a belülről jövő gondolat győzi meg a csapatot, aztán a csapat a közönség elé viszi. Az, hogy ez a csapat a dalaiban képes válaszolni a kritikára, erre a sorrendre épül, amelyben a válasz maguktól a tagoktól ered.
4. A hírnév után kitűzött cél
Egy olyan csapatban, amelynek debütáló dala a „FAMOUS” címet viselte, Youngseo így beszélt a sikerről: „Nem hiszem, hogy csak a »híressé válás« számít sikernek. Amikor ténylegesen elérem a célt, amit el akarok érni, azt a célt, amit igazán szeretnék, szerintem annak nagyobb az értéke.”
Ennek a csapatnak a hírnév nem elért eredmény volt, hanem kezdettől adott feltétel. Már a debütálásuk előtt beszéltek róluk, és a hátterüket előbb vitatták meg, mint a dalaikat. Abból, ami már megvan, nem lehet célt csinálni. Ezért a célt azon túl kellett kitűzni: nem a híressé válást, hanem azt, hogy maguk döntsék el, mit akarnak, és el is jussanak oda.
Így nézve a debütáló dal „But we ain’t even famous” sora is másként olvasható. Felfogható az első jeleként annak, hogy a nekik juttatott hírnevet nem tekintik saját teljesítményüknek, és hogy saját célt tűznek ki maguknak. Az a tizenöt hónap, amely alatt a soha nem reagáló dalszövegekből a kritikára válaszoló, maguk a tagok által írt dalszövegek lettek, az a távolság, amelyet ez a csapat megtett a hírnév rajtvonalától a saját célja felé.
5. Ahol az öten újra találkoznak
- szeptember 28-án, koreai idő szerint (KST) 18 órakor az ALLDAY PROJECT megjelentette CRASH című második EP-jét. Nagyjából kilenc hónappal az első EP után érkezett, és ez az első album, amelyet az öten azóta készítettek együtt, hogy Annie tanulmányai befejeztével visszatért. Májusban, a Columbia University élőben közvetített diplomaosztóján Annie a színpadra lépve a rajongótábort néven szólítva hagyott üzenetet: „Szeretlek titeket, DAY ONE.”
A CRASH lemezen öt dal kapott helyet: a „TALK”, a címadó „CRASH”, a „DO IT LIKE THIS”, a „NO 한도” (NO LIMIT) és az „UP ALL NIGHT”. A THEBLACKLABEL az album bemutatásakor ezt írta: „Az ALLDAY PROJECT úgy fejlődik, hogy folyamatosan szembenéz a világ rá irányuló tekintetével.” Azt a szálat, amelyet ez az ismertető végigkövetett, tehát maga a kiadó emelte be azokba a szavakba, amelyekkel az albumot jellemezte. A címadó „CRASH” egy elektrodal, amelyben a dallam egy ismétlődő, mély regiszterű szintetizátorhurkot követ, majd a hooknál egy drumline által hajtott tánc-beatre vált; a kiadó szerint a dalban „a kötött szabályokhoz igazodni nem hajlandó, merész hozzáállás” rejlik.
Az albumot a szeptember 21-én elsőként megjelent „TALK” nyitja. A kiadó ezt az indusztriális hiphopdalt úgy mutatta be, mint amely „egyenesen válaszol az ALLDAY PROJECT körüli sokféle tekintetre”. A tekintetre, amelyre a debütáló dal közvetlenül soha nem reagált, az „I DON’T BARGAIN” egyetlen tag dalszövegével felelt, most pedig egy teljes nyitódal lett ez a válasz. A brazil funkra épülő „NO 한도” kapcsán a kiadó azt írta, hogy „a debütálás óta hangoztatott magabiztos kiáltás változatlanul folytatódik”. A „DO IT LIKE THIS”, amelynek videoklipje már szeptember 24-én, előre megjelent, minimalista basszusos hiphopalapon állítja előtérbe az öt tag sajátos vibe-ját és magabiztosságát.
A dalszövegeket író kezek ezen az albumon is tovább haladtak a tagok felé. Mind az öt dal szövegírói között szerepelnek tagok, Tarzzan és Bailey pedig mind az öt dal szövegét társszerzőként jegyzi. A „NO 한도” és az „UP ALL NIGHT” szövegírói között mind az öt tag szerepel. A zeneszerzők között Tarzzan neve a „DO IT LIKE THIS” dalnál szerepel.
Az album záródala, az „UP ALL NIGHT”, a csapat első kísérlete az akusztikus hangzással. A kiadó szerint a dal „azt a vágyat hordozza, hogy a bizonytalan és ismétlődő napok közepette is sokáig együtt élvezzék a jelen pillanatát”. Ez egy olyan album, amelyet a tekintetekre válaszoló dal nyit, és olyan dal zár, amelynek szövegét mind az öten együtt írták. Az öten, akik egykor a „But we ain’t even famous” sorral oldalra léptek, most maguk írják meg a válaszaikat ezekre a tekintetekre, és egy album elejére és végére helyezik őket. Hogy ezek a szavak legközelebb merre mutatnak, azt érdemes figyelemmel kísérni.